Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdélyország az én hazám világtalálkozó, Verőce

2012.06.28

Megmaradás                                       Kerekasztal beszélgetés az erdélyi szórványmagyarságról

Helyszín: Erdélyország az én hazám világtalálkozó, Verőce, Lósi-völgy                                                        Időpont: 2012. július 1. vasárnap 11 óra

Szombaton megnyitja kapuit a VI. Erdélyország az én hazám világtalálkozó Verőcén, a Lósi-völgyben, a Kárpát-Haza temploma mellett. Július 1-én, vasárnap 11.00  órakor Megmaradás címmel kerekasztal-beszélgetés keretében mutatkoznak be azok az alapítványok, melyek az erdélyi szórványmagyarság érdekében tevékenykednek. Megismerkedhetünk a Diaszpóra- (Kolozsvár), a Téka- (Szamosújvár) és a Kallós Alapítvány (Válaszút), valamint a Vicei Bástya Egyesület, és a Vasárnapi Iskola Alapítvány tevékenységével. A kerekasztal-beszélgetést Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója vezeti.

Mi most a Kallós Alapítványt mutatjuk be röviden: – A Kallós Zoltán Alapítványt 1992-ben hozta létre Kallós Zoltán néprajzkutató. Céljának megfelelően oktatási, szociális, kulturális téren fejti ki tevékenységeit. Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményét gondozza, nyári kézműves, népzene- és néptánctáborokat szervez különböző korosztályú, társadalmi kategóriájú csoportoknak. A Kallós Zoltán Alapítvány 1992-ben jött létre. Hivatása értelmében felkarolja a magyar anyanyelvű oktatást, szórványkollégiumot működtet, őrzi, ápolja és népszerűsíti a hagyományos magyar népi kultúrát. Feladatának tekinti Kallós Zoltán gyűjteményének gondozását, továbbképzők, kézműves népzene-, néptánctáborok, kulturális napok szervezését. Összefogja a mezőségi falvak magyar közösségeit. Segíti a régióbeli szociális szempontból hátrányos helyzetű családokat.

Többféle tábort működtet az Alapítvány, például Honismereti tábort I-IV. osztályos szórványvidéki gyermekeknek. Tehetséggondozó tábort szerveznek III-IV. osztályos szórványvidéki gyermekeknek, vagy népzene-, néptánc- és kézműves tábort I-IV. osztályos gyermekeknek. De a jó programok között találhatunk alkotó tábort családok részére. A rendszeres táncház sem maradhat el.

Az Alapítvány kiemelt feladatának tartja a Mezőségi Oktatási Program megvalósulását, céljuk a mezőségi szórványban élő magyar családok gyermekeinek bevonása a magyar oktatási rendszerbe, ezzel a magyar kultúra, identitás megőrzése. 25 év szünet után 4 gyermekkel beindult a magyar oktatás Válaszúton. A kollégium működését a Kallós Zoltán Alapítvány biztosítja.

Kallós Zoltán nemcsak népzenekutatóként kiemelkedő egyéniség, hanem népi jellegű tárgyi gyűjteménye szempontjából is. A válaszúti Kallós-kúriában 1998 augusztusában nyitotta meg először kapuit az a néprajzi kiállítás, mely csakhamar élénk érdeklődést keltett nemcsak Erdélyben, hanem Európában, valamint más földrészek magyar és más nemzetiségű közösségeiben is.

2o1o május 21-én adták át felújítva a  Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központot, amely a teljes gyűjteményt bemutatja. Az alapítók azt szeretnénk, hogy az arra látogatók a bemutatott tárgyakon keresztül megismerjék az erdélyi magyarság és a moldvai magyarság életmódját, értékrendszerét, a mindennapok és ünnepnapok idején használt szimbólumait és azok jelentéseit.

Kallós Zotán 1926 március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román valamint a cigány nyelvet is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János tanítványa. Jagamas arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit. 1946 és 1950 között tanító Magyarvistán, 1951 és 1955 között egyetemi hallgató, majd tanító Lészpeden és a Gyímes-völgyében, azóta Kolozsváron él.

Kötetei: Balladák könyve (1969), Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyímesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba… (2004), A gyímesi csángók tánc élete és táncai (2005).

A kommunizmus első évei előrejelzik hányatott életét. Családja „kulák”-listára kerül, s ezért eltávolítják a Zeneművészeti Főiskoláról. Így jut álláshoz tanítói oklevelével Moldvában, a Bákó közelében levő csángó faluban, Lészpeden. Itt ismeri meg a moldvai csángók hagyományait, és felismerve az elrománosító politikát, megszállottként kezdi el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését. 1957-ben betiltják a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tud elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyímes-völgyében, fakitermelésnél vállal munkát. Később megismerkedik, majd szoros barátságot köt Martin Györggyel és együtt járják Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A 70-es évektől kezdve jelennek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, ám ez távolról sem jelenti a hatóságok általi zaklatásának befejeztét.

Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, a határátlépés megkönnyítése után kezdte élvezni munkája gyümölcsét. Az aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója. Egész életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-díjat. A magyar állam részéről azóta is folyamatos elismerésben részesül: megkapta többek között a Magyar Művészetért-díjat, a Julianus- és a Kossuth-díjat, a Magyar Örökség- , valamint a Tőkés László-díjat, az 56-os Érdemkeresztet és a Corvin-láncot. Az EMKE tiszteletbeli tagjává, a Magyar Néprajzi Társaság tagjává, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta.

Forrás: Kallós Zoltán Alapítvány

Frigyesy Ágnes